Kövi Szabolcsnak Üzenünk, ezek is az életnövesztő Szálak A zene Liliomai nem a kottákon virágoznak Kövi Szabolcsnak Van aki dallamokat ír, ezek a zengő, gondolaton túli gondolatok, Van aki gondolatokkal zenél hol olvasva, csak érezni lehet a dallamot, így hát Csilingelő dallamokra ülök, lábam lassú taktusa a kristály zongora mely, mélyen belül rezeg trillákat előre egy másik hanggal bevezet, az ütem vibrál, hátborzongatóan és átsimul a fuvolába, harangok visszhangozzák, ahogy himnuszt Zengenek az orgonák, meg felnevetnek így Ünnepelnek a kicsit érces cintányér hangok, a végén tompán összepuffannak a hang fodrok mesélnek felhőbejárásba repítenek, és lentről hallod a forgó Föld morajlását miként felszáll a Bámulatod eszed nem érzed úgy fütyörészel! mert magadba nézel, és hallod a Látásod láthatod, hogy te is olyan rezgés Vagy, akár a Zene mely csillog és zümmögve repít, mégis elveszel benne! így hát, nekem, magad Vagy a Zene! az a Zene