Lélek a rendje Mindennek! Lélekben élő lények, magokból kinövő ismétlés szépek, hasadás és a kibontakozás, az ugyanaz más a két szülő virág, mi visszaadva többet ad, nem fél, ha más halad igen, ez vagyok magam, de általatok, elöntött a Lét, Veletek s vele szeretek velem tanuljátok mi az hogy Szeretet ezt adom oda, mint mag Nektek, Virágom öleli Szülőimet most megfogom, és megmutatom, hol lesz majd a csillagom, ott van az én otthonom, ez nem más, mint az Utazom dallamokkal változom, rezgésekkel kínálkozom, nincs miért megfutamodnom, hitekből elég volt: a gyalulom, a Lét virága lett, csak az akaratom tiszta zengésekben hallhatom ahogy magam megadom, kinyílok ahogy az Istent hallgatom! nem kell itt semmilyen fogadalom, az Élet volt mindig is a visszatérő dalom Más, csak feltételekkel más, ő is ugyanúgy, egy virágszéppé másolás ha arra gondolsz, ellopják, biztos megkívánják ez a másolva teremtett gyász! gondolva se ezt kívánd mert a gondolat, csak egy teremtés fohász, a forma mumus …aztán csak nézheted mit is kívántál meg… akár a szemed, mi csak a Felszínen tükörként nevet, és kétszer megfordítva nézheted, ha nem figyelsz, a végén még maga alá temet Ekkor jön az Új kezdet, a lélek játszik veled, hogy a Magot megtanulva se feledd, így fon össze a Valóság emlékezet, mi a Szeretés magból ered, és így sugaraz a kozmikus képzelet: Életszépséget! – De ti, Mindent lefogtok, nesze neked eszetekkel az uralkodásban jártok, testeket csak ebben láttok, a butaságot plakáton is imádjátok, a valóságot hinni sem merítek, megkötitek a Kezeket dögök lettek az imádott göncök, álarcok mögött hálaarcokat láttok, egymást nézi a Hannibál átok, hasatokba étket csaptok, sugallva csapoljátok, sörözöm felöntöm az örömöm Mű holdakat néztek: a Csillagok meg csak néznek! mivé lettek ezek a képzelt energiaszegény népek? hiába minden Élés nektek? vagy Ti akartok lenni a mazochista másolatbolygó? tévedésből tévedésbe estek, csak az energiát emésztitek! nem tudjátok már, Még? MI az ősi képlet: Energia háborgatással csak a másik oldalát kaphatjátok de a kereszthullámokban vannak az öreg hajnalok lassítsatok! És emelkedik a Földön a tengerszínt, hozzá habzik a Fejlődés tudatszínt, mi kell MOST Nektek lelki, vagy választott testi fájdalom? Ne válasszatok! Úgyis tudjátok a válaszom, sír bennem az Isten, ha ezt is elutasítjátok senki nem mondott bűnt vagy átkot, már az ördög sem viháncol, csak egy régimása dörzsöli, tenyerébe a fél fenekét Az energia meg csak ördögien bátor, ő az, aki tényleg táncol! Lemásolod?